Íz-érzékelés és a macska nyelve

A macska érzékszerveinek működése általában jóval felülmúlja az emberekét, ez alól egyetlen kivétel az íz-érzékelés. Bár sok macskáról hallani, hogy válogatós, ennek semmi köze rendszerint a kifinomult íz-érzékeléshez, inkább az étel frissességével van kapcsolatban. A macska nem kedveli az állott, vagy épp rothadó étel szagát, mivel ösztönösen tudja, hogy megbetegedhet tőle. Mindemellett az, hogy a cica, amely a megszokás rabja, gyakorlatilag minden szokatlan ételt visszautasít, onnan ered, hogy egykori vad életmódja során csaknem teljesen egyoldalú rágcsálókoszton élt. És csakugyan számos gazdi megerősítheti, hogy a macska, amely finnyásan húzza orrát egyik-másik macskaeledelt látva, nem képes ellenállni a friss húsnak, legyen az marha, hal, sertés, vagy szárnyas. Húsevésre való belső késztetés csak az egyik ok, mindemellett léteznek még bizonyos biológiai magyarázatok is arra vonatkozóan is, miért kedveli vagy épp utasítja el egyik- másik ételt a cica. Az ember18szor jobban érzékeli az ízeket, mint a macskák. Ezt nemcsak azt jelenti, hogy sokkal érzékenyebb az ízekre, hanem azt is, hogy az ember sokkal jobban tolerálja a négy fő ízt, a savanyút, keserűt, sósat és édeset. Ennek oka, hogy az ember mindenevő, a ragadozó macska ezzel ellentétben távol tartja magát a savanyú citrom-íztől, és bizonyos fűszernövények kesernyés íze is zavarja, ugyanakkor közömbösnek tűnik a sóval szemben, talán azért, mert a hús természetes körülmények között tartalmaz sót. Az édes ízt, úgy tűnik, nem veszik észre, mivel a cukor nem szerepel természetes tápláléklistáján. Valójában az egyetlen íz, amit a macska táplálkozása szempontjából megfelelőnek tart, az a hús és a zsír aromája. E két anyag képes szöveteit létfenntartó fehérjével és tárolható energiával ellátni, épp ezért ezeket ismerik fel leginkább a macska ízlelőbimbói, amelyek jobbára a nyelvének hegyén találhatóak! A nyelv középső részén érzőszemölcsök (apró, hátrafelé álló kis kampók) találhatóak, ezek ejtik csapdába a vizet, amikor csak mérsékelten szomjas az állat, illetve ha egészen vékony vízrétegre bukkan. Ha nagyon szomjas, akkor nyelvével kanálra emlékeztető alakot formál, ezáltal egyszerre nagyobb mennyiségű vizet képes szájába lefetyelni.