Az isteni macskák
Az ókori Egyiptomban mintegy 2500 évvel ezelőtt, a macskákat istenként tisztelték. Egyiptom hatalmát a Nílus-völgyi területek termékenysége alapozta meg. A magtárakban tárolt szemes terményt a macska óvta a rágcsálóktól és az ott menedéket kereső kígyókat is ártalmatlanította. Egyiptomon kívül az ókori görögök és rómaiak is hasonlóan tisztelték és elismerték a négylábú nyávogókat

Boszorkányüldözés és égetés
A kereszténység elterjedésének idején az egyház erőteljesen lépett fel a macskák ekkora becsbentartása ellen, mivel pogány szokásnak tartották. Elterjedt az a hit, hogy az ördög és a boszorkányok a macska alakját öltik magukra. Emiatt a középkorban sok macskát égettek meg vagy pusztítottak el különféle módszerekkel. Mindez a patkányok és az egerek tömeges elszaporodásához vezetett, ezek az állatok pedig különféle járványos megbetegedéseket terjesztettek. Az egyház szándéka ellenére az emberek újra felismerték a macska, áldásos tevékenységét, a macska tartása egyre természetesebbé vált. Sok uralkodó, pápa és bíboros kedvenc állata volt a macska népszerűsége ismét egyre nőtt.

Az első hosszú szőrű macskákat körülbelül a XVI. században hozták Európába a Közel-Keletről. Szaporodásuk emberi beavatkozás nélkül folyt. A múlt század végén kezdték el a szabványnak megfelelő állatok szándékos keresztezését és továbbtenyésztésre való kiválasztását. A tenyészállatok összehasonlítása és értékelése céljából különféle macskakiállításokat kezdtek rendezni. A világon az első kiállítást egy angol macskaklub - a National Cat Club - szervezte, ahol 170 nőstényt és kandúrt mutattak be. Nőtt az érdeklődők és a macskatenyésztők száma, akik újabb és újabb színváltozatokat és fajtákat tenyésztettek ki.