FIV retrovírus elsősorban a kijáró, idősebb, verekedős cicákat fenyegeti; kandúr macskákban jóval gyakoribb, mivel elsősorban harapás útján terjed. (Vér-vér, nyál-vér érintkezése útján.)
Az emberi AIDS-el ellentétben a párzás és a szülés/szoptatás során rendkívül ritka esetben fertőzik meg egymást a macskák. A fertőzött társukkal egy tálból falatozó cicákat sem fenyegeti a FIV veszélye.

A fertőzött cicák évekig élhetnek tünetmentesen, de maga a betegség gyógyíthatatlan. Általánosítható tünetek nincsenek, de bármilyen immungyengeségre visszavezethető betegségnél gyanakodhatunk a fertőzésre, melynek következtében cicánkon pl. agyi tünetek, depresszió, magatartászavarok, dementia, a mosakodás elhanyagolása, láz, súlycsökkenés, és a nyirokcsomók megduzzadása figyelhetők meg. Olyan krónikus betegségek esetében is gondolhatunk a FIV-re, amikor a megfelelő, és normális esetben hamar jó eredményre vezető kezelésre nem reagál pozitívan a cica.

Az oltás nem tüneti kezelést nyújt, hanem magát a fertőződést akadályozza meg. A betegség csak rokon, de NEM azonos a humán HIV vírus okozta emberi AIDS-el; az ember a cicától semmiképpen nem kaphatja el.

Az első FIV-es eseteket 1986-ban diagnosztizálták az USÁ-ban olyan különböző fertőzésekben szenvedő macskáknál, melyeknél gyanítható volt, hogy a betegségek az immunrendszer nem megfelelő működésére vezethetők vissza. A következő években a világ minden táján diagnosztizálták a FIV-et; a legnagyobb fertőzési arányt Japánból ás Ausztráliából jelentették.

Amíg a védőoltás hazánkban nem elérhető, addig is van mód a megelőzésre. A fertőzött cicákkal kapcsolatba nem kerülő, kertbe nem kijáró cicák esetében nem kell tartanunk a fertőződéstől. Ha azonban cicánkat a kertben tartjuk, (akkor is, ha csak esetenként engedjük ki), mindenképpen célszerű ivartalanítani. Ezzel ugyanis - a nem kívánt szaporulat kiküszöbölésén kívül - megelőzhetjük a territoriális harcokat és a párzási sérüléseket, ezzel együtt pedig jó eséllyel a FIV-vel való fertőződést is.
(forrás:Zöldmagazin)