Térdficam A térd ficama macskában viszonylag ritka, de egyes vérvonalak hibája is lehet. A dysplasiában szenvedő macskáknál úgy tűnik gyakoribb. A térdkalács középső, belső részének ficama általában veleszületett, míg az oldalirányú ficam általában valamilyen trauma, baleset következménye, így bármely kedvencet érintheti. A diagnózis alapja a fizikai és röntgen vizsgálat. A térdkalács normális esetben fel, s alá mozog az üregében, ha ez nem elég mély, a térdkalács kificamodik. A ficam mértékét négy osztályra - I-től IV-ig - bontják, ahol a IV. kategória a legsúlyosabb. Az I. és II. kategóriában olyan macskák is előfordulhatnak, amelyek soha nem sántítottak és a bajt csak véletlenül fedezik fel náluk valamely más vizsgálat során, a III. és IV. kategóriába tartozók azonban sántítanak. A baj sebészeti korrekciója előtt figyelembe veszik a sántaság és a ficam mértékét, a macska korát és azt is, hogy van-e valami más baj is a térdével. Azoknál az állatoknál nem javallott a sebészeti beavatkozás, amelyeknél a bajt csak véletlenül fedezték fel, és nincs jelen sántaság, mert a beavatkozás helyén keletkező hegesedés több kárt okozna, mint amennyi haszna volna a korrekciónak. Növekedésben lévő macskáknál a sebészeti beavatkozás elmaradása miatt súlyosan deformálódhat az egész láb, ezért esetükben ez melegen ajánlott. Idősebb macskák esetében a műtét javíthatja a láb használhatóságát. Ha mindkét térdet meg kell műteni, a műtéteket 6 hetes eltolódással szokták elvégezni. A műtött lábat puha, bélelt kötésbe helyezik, amelyet a varratokkal együtt 10-14 nap múlva távolítanak el. Az állat ezt követően használni kezdi a lábát, de több hétbe is beletelik, amíg a láb minden funkciója helyreáll. Az erőteljes mozgást 10-12 hétig meg kell akadályozni. A sebészeti beavatkozás lényege, hogy kimélyítik azt az üreget, amelybe a térdkalács belefekszik és eltávolítják a felesleges szöveteket. Amikor a térdkalács visszatér a normális helyzetébe, a körülötte lévő puha szövetek az egyik oldalon feszesek, a másikon lazák lesznek. Ezek kiegyenlítése azért fontos, hogy a térdkalácsot megtartsák. A térdkalács sípcsontra tapadó ínszalagját a III. és IV. kategóriás eseteknél általában át kell helyezni. Mivel a csont jobban gyógyul, mint az ínszalag, a sípcsontból kivágnak egy akkora darabot, amely lehetővé teszi, hogy a térdkalács a megfelelő helyzetbe kerülhessen.
|