MIT TEHET ÖN AZ ÁLLATMÉRGEZÉS ELLEN?

Az állatok ellen elkövethetõ bûntettek közül a mérgezés az egyik legbarbárabb és leggyávább. Embertelen fájdalmat és kínhalált okoz, az áldozatot szeretõ embereknek pedig kimondhatatlan bánatot és gyászt. Bár az 1998-es Állatvédelmi Törvény büntethetõ cselekménynek nyilvánította a mérgezést, sokan mégis azt hiszik, hogy nem lehet mit tenni ellene és elfogadják mint elkerülhetetlent. Ennek nem kéne így lennie! A Fehérkereszt telefonvonalat tart fenn, ahol a lakosság az ilyen bûncselekményeket bejelentheti, és azok üldözésében segítséget nyújthat.

(További információért hívja a 06 20 9433 375 számot vagy keresse fel Dr. Horváth Lászlót az interneten a www.webarculat.hu/allatmento webcímen)

Ha állatmérgezésrõl szerez tudomást, két fontos dolgot kell tennie: elõször, próbálja meg megmenteni az állatot. Másodszor, gyûjtsön bizonyítékokat, amik segíthetnek az elkövetõ elítélésében. Az állatorvos mindent meg fog tenni az állat életben tartásáért, de elõfordul, hogy az menthetetlen.

Az állatorvosoknak lehetõségük van anonim nyilvántartást vezetni a klinikájukban elõforduló mérgezéses esetekrõl. Így figyelemmel kísérhetik a problémát, és felhívhatják rá a hatóságok figyelmét. Ezek a statisztikák bizonyítékok, amelyek megcáfolják a hatóságok azon állításait, melyek szerint a probléma nem létezik, illetve nyomást gyakorolnak a hatóságokra a hatékonyabb állatvédelem érdekében. Céljaink a szigorúbb törvények, a súlyosabb büntetések, és a törvények hatásosabb betartatása. A bizonyítékok begyûjtésénél a méregre gyanús anyagot tanuk jelenlétében kell rögzíteni például egy üvegben. Saját biztonságunk érdekében az anyagot ne fogjuk meg puszta kézzel, hanem valamilyen eszközzel, vagy gumikesztyûvel. A tanúk jegyezzék meg, hogy az anyag pontosan honnan lett rögzítve. A rögzített anyagot az állatorvosnak kell bemutatni, aki útbaigazítást fog adni, hogy az anyag hol vizsgálható be, illetve maga küldi majd el vizsgálatra. Tudni kell, hogy ezek a toxicitási vizsgálatok díjkötelesek, de az elvégeztetésük a bizonyítás sikere érdekében legtöbbször nélkülözhetetlen. A mérgezés bizonyítása azért nehéz, mert az elkövetõ legtöbbször nem tanúk jelenlétében teszi ki a mérgezõ anyagot. A pontos helyszínmeghatározás azonban közvetett bizonyíték lehet, amennyiben oda csak meghatározott személy juthatott be. Közvetett bizonyítéknak minõsülhetnek a korábbi, mérgezésre, az állat elpusztítására utaló kijelentések is.

ELÕVIGYÁZATOSSÁG

Tartsa távol kedvencét az ismeretlen ennivalóktól. Ezek többek között lehetnek tálban kitett ételek vagy folyadékok, mûanyag zacskók tartalma, ételmaradékok vagy húsgombócok. Az ilyen gyanús élelmiszereket haladéktalanul távolítsa el! Mérgezett csalit gyakran raknak ki olyan helyekre, ahol más állatbarátok is napokig hagynak kint élelmiszert. Óvakodjon a (néha színezett) porszerû anyagoktól! Tartsa szemmel a birtoka körül feltûnõ idegeneket, fõleg azokat, akik láthatóan idegenkednek kutyájától. Jegyezze fel a gyanús gépkocsik rendszámát, illetve a helyet és idõt, ahol azokat látta. Egy kéznél lévõ fényképezõgép segít az esetleges bizonyítékok megõrzésében.

FELKÉSZÜLÉS AZ ELSÕSEGÉLYNYÚJTÁSRA

Mindenekelõtt kérjen tanácsot állatorvosától az elsõsegélykészlet tartalmára és használatára vonatkozóan, és kérdezze meg õt az olyan növény- és rovarirtó szerek tüneteirõl, mint a sztrichnin, arzén, paraquat stb. Õ tudni fogja, melyik szerek fordulhatnak elõ a környéken, el tudja magyarázni a tüneteket és tanácsot adhat a kezelést illetõen. A mérgezési tünetek felismerése létfontosságú, ugyanis egyes ellenszerek károsak egy egészséges állatra! A legtöbb állatorvos tudja, hogy a gazda által nyújtott elsõsegély nagyon sokat tehet a megmérgezett állatért. Kérje állatorvosát, mutassa meg a hánytatószerek és aktív szénoldatok szájon át történõ beadásának és az injekciós tû használatának módját. A legelsõ lépés a felkészülés!

AZ ELSÕSEGÉLYCSOMAG
Mindig legyen a közelben elsõsegélycsomag hánytatókkal (ampulla és/vagy oldat formájában), aktív széntablettákkal, injekciós tûvel, ellenanyagokkal, és egy, az állatorvos által ajánlott leírással, ami tartalmazza a helyes dózisok és beadási módszerek leírását. Tartsa fejben, hogy kutyákat és macskákat másképpen kell kezelni, illetve hogy a gyógyszer szájon át történõ beadása lehetetlen lehet, ha az állatnak görcsös rohamai vannak vagy nem tud nyelni.

ELSÕSEGÉLY
Azonnal értesítse az állatorvost! Míg ön megkezdi az elsõsegélynyújtást, valaki más telefonáljon az állatorvosnak, hogy fel tudjon készülni míg az állat úton van. Ha lehetséges, az állat tünetei és a környezet alapján azonosítsa a lenyelt anyagot mielõtt beadja a hánytatót.

FIGYELEM: Az állatot NEM SZABAD hánytatni, ha savat, egyéb maró anyagot vagy üveget nyelt, mivel ez csak súlyosbítaná a belsõ szervek sérüléseit! Ilyen esetben adjon be az állatnak aktív szenet és azonnal induljon vele az orvoshoz.

FIGYELEM: Ha az állatnak görcsös rohama van, NE adjon be semmit szájon át. Bármilyen anyag lenyeletésekor nagyon kell ügyelni, hogy az ne kerüljön a tüdõbe.

Ha az állat valószínûleg másmilyen jellegû anyagot nyelt:  

1. Hánytassa meg az állatot:
szájon át, 30-100 cm3 meleg telített konyhasó oldattal, vagy
szájon át, 30-60 cm3 higított hidrogén-peroxiddal (Hyperol tabl.) (1:10 arányban higítva), vagy
szájon át, langyos vízbe rakott mustármagokkal, vagy
szájon át, 10%-os IPECACUANA sziruppal (minden 10 kg testúly után 10 ml), vagy
injekcióban APOMORPHINE-al (minden kg testsúly után 0.05 mg, macskák esetében NE!), vagy
injekcióval.
- macska: XYLAZINE (minden kg után 0,5-1 mg)

2. Miután az állat hányt, nyelessünk vele aktív szenet. Kapjon izomba adott oltást: -kutya/macska: ATROPINE (minden kg után 0.04 mg, vagy minden 10 kg után 1 ml)

3. Ezután azonnal vigye az állatot állatorvoshoz! Megjegyzés: Vigyázzon, kerülje el a szerek túladagolását! MÉRGEZÉS TÜNETEI: Rovarirtó- (szerves foszfát) mérgezés: nyáladzás, erõteljes könnyezés, hasmenés, súlyos hányás, a pupilla összeszûkülése, izomrángás, asztmás lélegzés, görcs, kóma. Kezelés: Atropin-injekció (macskának vagy kistestû kutyának 1 ampulla, nagyobb kutyáknak 2 vagy 3 ampulla, testsúlytól függõen). Az injekciót lehet vénába, izomba vagy bõr alá adni.
Patkányméreg- (dikumarol származékok) mérgezés: hányás és hasmenés, de az állaton néha 2-3 napig nem jelennek meg a tünetek. Ez után az állat fáradékonnyá, aluszékonnyá válik, a szájnyálkahártya, fogíny és a kötõhártyák halvánnyá, porcelán fehérré válnak, melyeket a belsõ vérzés okoz. Súlyos esetben a végbélen és szájon át is vérzik az állat. Kezelésképp K-vitamint (Konakion-t) kell injekcióként beadni a véralvadás elõsegítésére – 5 mg és 20 mg között, az állat méretétõl és súlyától függõen, melyet 2-3 hétig tablettában kell folytatni. Sok esetben a kezelés sikere csak véradással együtt érhetõ el. Sztrichninmérgezés: a sztrichninnel megmérgezett állatnak görcsös összehúzódásai és izomrángása van, pupillája kitágul. Kezelésképp diazepan-t (Seduxen) kell injekcióként beadni: macskáknak 5-10 mg, kutyáknak mérettõl és súlytól függõen 10-30 mg.

A szándékos mérgezést jelentse az illetékes önkormányzat jegyzõjének vagy az állategészségügyi hatóságnak /hatósági állatorvosnak/. Tanítsa meg gyermekeinek, hogy a mérgezés szörnyû bûntett. További információ (angol nyelven): www.actionagainstpoisoning.com

forrás: fehérkeresztliga