Mindazok, akik már megtapasztalták a macskakölykök felnevelésének minden örömét és viszontagságát, tudják, hogy a gazda részéről bizony nem kevés energia szükségeltetik a „bundás kommandó" megfékezéséhez és kordában tartásához. Ebben segíti őt az anyamacska is, aki kellő szigorral igyekszik a kölykök egymás iránti túlkapásainak számát csökkenteni. A kölykök az egymással való játék közben átesnek egy fegyelmezési folyamaton, hiszen hamar rájönnek, hogy a pofonokat, harapásokat és karmolásokat nem csak adni, hanem kapni is lehet. Amikor egy kölyök, ideális esetben 10 hetes kora után új gazdához kerül, minden felelősség, benne a fegyelmezésé is, egyedül az új gazdára hárul. Fontos, hogy a kölyök érkezése előtt a családban teljes egyetértés alakuljon ki néhány alapvető kérdésben. Ilyenek: hol lesz az almos-tál, bemehet-e a macska a konyhába, a hálószobába, felugorhat-e az ágyra, aludhat-e ott, stb. Ne engedjük, hogy a kölyök a ruhánkat szopogassa, ránk ugorjon, a bokánkba harapjon, ne bátorítsuk a goromba játékot, ne döntsük a hátára és engedjük, hogy az ujjainkat harapdálja, a kezünket karmolássza.
A rossz viselkedést ne büntessük, hanem igyekezzünk elterelni a figyelmét és másféle tevékenységre ösztönözni őt. Utánozzuk az anyamacskát, aki egyszerűen fogja magát és elsétál, amikor a kölykei vagy kölyke túl messzire megy a vele való játékban. Mindig nyújtsunk számára alternatívát. Ha a ruhánkat szopja, kapjon puha műegeret erre a célra. Ha a bokánkat cserkészi be, dobjunk elé egy pingpong labdát. Azok a helyes és kívánatos viselkedésformák, amelyeket a gazda az ifjoncnak megenged és jutalommal bátorít, segítik a kölyköt abban, hogy jó modorú, magabiztos felnőtt macskává nőhesse ki magát. |