Mindazok, akik már megtapasztalták a macskakölykök
felnevelésének minden örömét és viszontagságát,
tudják, hogy a gazda részéről bizony nem
kevés energia szükségeltetik a „bundás kommandó"
megfékezéséhez és kordában tartásához. Ebben
segíti őt az anyamacska is, aki kellő szigorral
igyekszik a kölykök egymás iránti túlkapásainak
számát csökkenteni. A kölykök az egymással
való játék közben átesnek egy fegyelmezési
folyamaton, hiszen hamar rájönnek, hogy a
pofonokat, harapásokat és karmolásokat nem
csak adni, hanem kapni is lehet.
Amikor egy kölyök, ideális esetben 10 hetes
kora után új gazdához kerül, minden felelősség,
benne a fegyelmezésé is, egyedül az új gazdára
hárul. Fontos, hogy a kölyök érkezése előtt
a családban teljes egyetértés alakuljon ki
néhány alapvető kérdésben. Ilyenek: hol lesz
az almos-tál, bemehet-e a macska a konyhába,
a hálószobába, felugorhat-e az ágyra, aludhat-e
ott, stb. Ne engedjük, hogy a kölyök a ruhánkat
szopogassa, ránk ugorjon, a bokánkba harapjon,
ne bátorítsuk a goromba játékot, ne döntsük
a hátára és engedjük, hogy az ujjainkat harapdálja,
a kezünket karmolássza.

A rossz viselkedést ne büntessük, hanem igyekezzünk
elterelni a figyelmét és másféle tevékenységre
ösztönözni őt. Utánozzuk az anyamacskát,
aki egyszerűen fogja magát és elsétál, amikor
a kölykei vagy kölyke túl messzire megy a
vele való játékban. Mindig nyújtsunk számára
alternatívát. Ha a ruhánkat szopja, kapjon
puha műegeret erre a célra. Ha a bokánkat
cserkészi be, dobjunk elé egy pingpong labdát.
Azok a helyes és kívánatos viselkedésformák,
amelyeket a gazda az ifjoncnak megenged és
jutalommal bátorít, segítik a kölyköt abban,
hogy jó modorú, magabiztos felnőtt macskává
nőhesse ki magát.