Némelyek szerint a macskákat sosem kell fürdetni; úgyis tisztára nyalogatják magukat. Állítólag rendelkeznek egy speciális enzimmel, ami feloldja a szennyeződéseket. Ennek ellenére bizony eljön az az idő - különösen kertben tartott macskáknál -, amikor szembe kell nézni a ténnyel: nincs mese, a macskát meg kell fürdetni!

Megkezdődik a harc - cicusunk rendkívül gyors és a legkisebb mértékben sincs tekintettel gazdijára, ellenben a gazdi erős!

Eme erőt megtámogathajuk a harctér gondos megválasztásával: semmiképp se próbálkozzunk a fürdetéssel nyitott térben; olyan kicsi fürdőszobát válasszunk, amilyet csak lehet! Ha fürdőszobánk nagyobb két négyzetméternél, üljünk be a macskával együtt a kádba, zuhanyfülke esetén pedig zárjuk be jó erősen a fülke tolóajtaját. Tudjuk, hogy a macskának karma van. És sejthejük, hogy habozás nélkül hántja le mind a hét réteg bőrünket!

Itt tehát megint előnyt szerezhetünk a harcban: erős szövésű vászon overallt viseljünk gumicsizmával és acélszemes kesztyűvel! Ne feledkezzünk meg az arcvédő hokimaszkról és a tűzvédelmi dzsekiről sem! Mindennel jó előre készüljünk fel, ugyanis törölközőért kapkodni nincs idő, amikor drágaságunk éppen lyukakat harapdál tűzvédelmi ruházatunkba. Eresszük meg előre a vizet. Legyen kéznél a sampon. A törölköző legyen elérhető távolságban még akkor is, ha nekünk a vízben kell feküdnünk! Forrás: [origo]

Ezután a meglepetés erejével kell hatnunk. Egyszerűen kapjuk fel a macskát, mintha éppen vacsorás tálkájához vinnénk. (Nyugalom, a macskák általában ritkán veszik észre fura öltözékünket. Nem igazán követik a divatirányzatokat). Amint beértünk a fürdőszbába, a túlélés legfontosabb eleme a gyorsaság.
Egy laza és folyamatos mozdulattal zárjuk be a fürdő ajtaját, álljunk be a kádba vagy a zuhanyfülkébe (ez esetben nehogy elfelejtsük jól bereteszelni az ajtót!), mártsuk a macskát a vízbe és gyorsan spricceljük le samponnal. Most kezdődik életünk legvadabb 45 másodperce. A macskákon nincs fogantyú. És talpig sampononos bundában a helyzet még bonyolultabb. Ne várjuk, hogy 2-3 másodpercnél egyszerre tovább tudjuk őt tartani. De amikor épp sikerül megragadni, spricceljünk rá egy újabb adag sampont és eszeveszetten dörzsöljük a bundájába. Ekkor újra kiszabadul, visszapottyan a vízbe, ezáltal leöblítve saját magát. Az eddigi macskaleöblítési rekord három merülés, úgyhogy ne várjunk túl sokat. A következő lépésben meg kell macskánkat szárítanunk. Újonc macskatulajdonosok ekkorra rendszerint már elcsigázottak, a macska viszont épp kezdi felfogni a harci helyzetet. A szárítás bonyolultságát viszonyítsuk ahhoz, amint épp keresztülmentünk.
Macskánk már egyik lábunk gyakorlatilag állandó függeléke, így lábfejünkkel óvatosan kihúzzuk a lefolyó dugóját, megfogjuk a törölközőt és várunk. A cicus majd csak leszáll valamikor sisakunk tetejéről. Amint ez magvan, legjobb, ha lazán megrázzuk és lábunk felé terelgetjük. Ezután már csak megszárogatjuk az állatot.

Néhány nap elteltével a cica eléggé megnyugszik ahhoz, hogy leszálljon lábunkról.

Valószínűleg hetekig nem vesz majd rólunk tudomást, és ideje legnagyobb részét nekünk háttal fogja tölteni, ezek alapján pedig joggal gondolhatjuk majd, hogy macskánk mérges ránk, de valószínűleg nem ez a helyzet. Nagy eséllyel különböző módozatokat eszel ki, hogy védelmi rendszerünket kicselezze és életveszélyesen megsebesítsen minket legközelebb, amikor újabb fürdetést irányzunk elő.
A macskafürdetéshez nyers erő, kitartás és meggyőző erő szükséges - na meg egy macska. Ez utóbbit a legnehezebb megszerezni. [origo]