Nyílt levél Belzebúbtól


A nevem onnan ered, hogy amikor először kézbe vett párhetes koromban, jól összekarmoltam és átharaptam az ujját. Ami ugye, nem bűn a részemről, mert Ő egy mosdókagylóban cicaszappannal csutakolt engem. Szerinte mocskos voltam! És elhanyagolt. Ami - mostani eszemmel - valószínűleg igaz lehetett, de akkor is, micsoda eljárás ez! Egy macskát mosdatni! Szappannal! Elképesztő!

Gazdi ugyan elnézést kért tőlem és becézgetett is, így aztán Belze lett a mindennapi nevem. Gazdi a kuka mellett egy dobozban talált engem és testvéremet, akit Lujzinak, röviden Lujnak hív. Miután mindkettőnket megtisztított, elhívta az állatorvost. Beoltatott, bolha-cseppet kaptunk és féregtelenítőt. Nem mondom, hogy erre vágytunk, de Ő ragaszkodott hozzá. Hát legyen igaza!

Ennek már második éve. Azóta minden jóval ellát bennünket, dédelget, és emeletes alvóhelyet is vett nekünk. Mi viszont a fotelban, az asztalon, a varrógépen és minden jó helyen szoktunk aludni. Télen a radiátorokon is. Amúgy „kijárós” macsok vagyunk, miénk a szomszéd óvoda kertje is. A gyerekek is szeretnek bennünket, de mi azért nem fogadunk el senkitől ennivalót, sem simogatást, hanem fel a fákra, biztonságba!

Elmesélem még, hogy alig nyolchónapos korunkban fogamzásgátló injekciókat is kaptunk. De hogy az milyen fájdalmas volt! Átharaptam a Gazdi ujját ismét, sőt összekarmoltam az állatorvost is! Jól belemélyesztettem a karmaimat. Ősszel azután, amikor már nem volt állandóan nyitva az ajtó, a Gazdi egy napig nem adott sem enni, sem inni. Ezt nem tudtam mire vélni, azt hittem, ez az új divat. De nem! Este elvitt a rendelőbe, ahol elaltattak. Másnap reggel fájdalmaim voltak, és sírtam is. Gazdi homeopátiás cseppeket tuszkolt a pofikámba és ettől szépen elbóbiskoltam búvóhelyemen, a heverő alatt.

Pár nap múlva már elég jól voltam, de a hasamon nem volt szőr, csak egy ragtapasz. Addig nyalogattam, míg lejött. A Gazdi megmagyarázta, hogy miután Lujzival mindketten cicakislányok vagyunk, ivartalaníttatott, és ahogy a szőrünk visszanő, már nem lesz semmi bajunk. Sőt, a fiúk sem zavarnak. Lujzit pár hét múlva műtötték; ő jobban viselte, és már elég hamar rosszalkodtunk. Ő viszont nem tudta lemosni a tapaszt, az övét varratszedéskor az Állatorvos vette le. És ő nem is harapott meg senkit. Időközben a Gazdi talált egy nagybeteg öreg kandúrt, akihez ismét orvost hívott; kimosdatta, felhízlalta, ivartalaníttatta. Őt Fifusnak hívja. Elég nehezen fogadtuk be a „házainkba”, és néha jól elverjük, de amilyen mulya, nem üt vissza, így már az sem élvezet, ha jól eltángáljuk – inkább barátunkká lett.

Üdvözlet minden két- és négylábúnak:
Belzebúb

Forrás: Macskamánia magazin

Most, hogy itt az ősz, egyre több időt töltünk a lakásban. Ezért azt gondoltam, felmászom a Gazdi íróasztalára, és tollat ragadok ennek a levélnek a megírásához. Úgy illik, hogy bemutatkozzam: Belzebúbnak hív a gazdám.