Mindig talpra esik a macska?
Mindenki ismeri a macskák bámulatos egyensúlyérzékét. Nagyon könnyen sétálnak a macskák a háztetõkön, a hosszú kerítések tetején, ugranak fel viszonylag magas szekrényekre nagy biztonsággal és szinte mûvészként érkeznek talpra még magas helyekrõl is. A magyarázat abban rejlik, hogy a macskák izmai elképesztõen reagálnak az állat érzékszerveibõl (szemébõl és a belsõ fülben elhelyezkedõ egyensúlyszervbõl) az agy közvetítésével érkezõ, hihetetlenül érzékeny ingerekre. Miközben a macska lefelé zuhan a levegõben, szeme és belsõ fülének egyensúlyszerve folyamatosan informálják agyát a fejének a földhöz viszonyított helyzetérõl. Mihelyt a macska fejének helyzete valamilyen okból, például az esési sebesség növekedésének következtében megváltozik, ez hatást gyakorol a belsõ fülben lévõ egyensúlyszervre. Az egyensúlyszervben lévõ kristályok és folyadék elmozdul, ezt a tapintó szõrök érzékelik. Az agy ezredmásodpercek alatt fogja fel a jelzést és az idegrendszeren át nagyon gyorsan küld parancsot a fejnek, hogy a talajhoz képest merõlegesen helyezkedjék. A test többi része igazodik a fejhez, végül a macska tökéletesen felkészült testtartásban ér földet. Ez az esési mechanizmus már az újszülött kiscicáknál is teljesen kifejlett, de mivel még a néhány napos cicák szeme még nem teljesen nyílt ki, nem látnak. A tökéletes egyensúlyozáshoz pedig elengedhetetlen a szem és a belsõ fül üzeneteinek a kombinációja, tehát a kölykök igazodóreflexe még nem mûködik. A reflex miatt az igen magas épületekbõl kizuhanó macskák nem szenvednek óriási és mindig életveszélyes károsodásokat. Általánosságban a sérülések annál súlyosabbak, minél magasabbról esnek ki az állatok. Ez a szabály a hetedik emeletig érvényes. Ha ennél magasabbról zuhannak a cicák, az esés utánni sérülések, törések és halálos sérülések aránya közelítõleg ugyanannyi. Ennek oka az, hogy öt emeletnyi zuhanás után az átlagos testtömegû macska eléri a zuhanási sebesség maximumát. Ezután a macska belsõ fülében elhelyezkedõ egyensúlyszervét már nem befolyásolja a sebesség növekedése. A macska ellazítja testét, kinyújtja lábát, így kihasználja a lehetõ legnagyobb légellenállást (vitorlázik). Az ellazított végtagokat kevésbé fenyegeti a törés veszélye. Természetesen ez a törvényszerûség azért csak bizonyos határokig érvényes, a nagyon magasról kiesett macskák ugyanúgy életveszélyben vannak, mint az emberek. Azonban, bármilyen furcsának hangzik, egy tizedik emeleti ablakpárkányból vagy tetõrõl lezuhanó cicát általában sokkal csekélyebb baj éri, mint a harmadik emeletrõl lepottyanót. A leggyakoribb sérülések a macskák esése után a különbözõ törések ( pl. végtagok törései, nagyon gyakran az alsó állkapocs törése ), a belsõ szervek sérülései (pl. a vizelettel teli húgyhólyag vagy a lép szétrepedése), valamint a talajtól függõen nyílt sérülések és horzsolások. A balesetek után az elsõdleges feladat a shocktalanítás, valamint a nyugalom biztosítása. |